Új új új

Na, a nyarat már éppen ideje lezárni így szeptember végén.

Legutóbbi bejegyzésem után ugyanolyan uncsi volt a nyár egy hetet kivéve.
Voltam conon és utána Malnál. A con jó volt bár picit magányos voltam, de találkoztam Sacchannal és velk lógtam egy picit. A Mallal töltött hét nagyon jó volt, sokmindent megnéztünk.

Ezután uncsi volt megint, de csak egy pár hétig ugyanis jelentkeztem pestre egy munkára ééés felhívtak! Rohantam fel állásinterjúra, és riadóztattam a családot, hogy lesz meló, költöznék. Így költöztem. Perpill Fóton lakok, élveztem a nyugalmat meg az udvart de közben ment mindenféle ügyintézés, voltam próbanapom, aztán meglett a szerződés és már élesben dolgozok kerek 3 hete. Nagyon élvezem annak ellenére hogy nagyon fárasztó, dehát ilyen a munkás élet. Beilleszkedtem, jól kijövök a munkatársakkal, a receptek nagyját már tudom (szakács vagyok amúgy) szóval minden fasza. Igaz elkezdtem dohányozni munka mellett de nem igazán érdekelnek a következmények.

Lelkileg alapvetően elég fosul vagyok, de hála Pepcinek kezdek jobban lenni, megint lógunk együtt és állatkodunk.
Csak hát ugye magányos vagyok. Jó lenne egy társ..

Anyámékat rendszeresen látogatom és most egy másik régi ismerőssel is dumáltunk úgyhogy tiszta jó kedvem van.

Mostmár végre kezd beindulni az életem. Majd jelentkezek.

Gábor

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy új korszak kezdete

Üdv! A nevem Gábor és itt a html kódok közt elrejtve fogom ecsetelni a mindennapjaim mindig amikor úgy érzem hogy van mit megosztanom a világgal. Eddig volt két blogom, de mindig amikor úgy érzem nagy változás történt az életemben akkor ideje újat kezdenem és most jutottam el egy olyan ponthoz. Az időzítés is teljesen megfelelő ugyanis pont újév van, de a változás nem ez, az új év csak egy cím, nem jelent semmit. Ami újra írásra késztetett az a múzsám, szerelmem felbukkanása életemben. Már jó ideje ismertük egymást, de az elmúlt időben közelebb kerültünk egymáshoz, és végre tudtunk találkozni személyesen is aminek következménye az lett, hogy egymás karjaiban léptünk át 2015-be és ez jó. Nagyon boldog vagyok, hogy egy sötét és komor év után így kezdhetek egy újba. Pozitívan tekintek magam elé, és végre úgy érzem, hogy sikerülni fognak a dolgaim.   A legfőbb tervem: Munka találása Amint az megvan akkor már sokkal jobb és könnyebb lesz a tervezés és egyben akkor már a véghezvivés is...
További információk

Már nem tudom

Kép
Milyen érzés szeretni? Elfelejtettem. Fiatalabb koromban léptem-nyomon úgy éreztem, hogy szerelmes vagyok. Mindig volt aki tetszett nekem, mindig álmodoztam egy-egy bizonyos lányról. Amikor álmodoztam akkor mindig elképzeltem, hogy milyen lenne ha leélném vele az életem. Mindig vágyakoztam, de jó volt, mert nem voltam üres. Éltem. De most.. Elfejetettem milyen szeretni. Milyen vágyni valamire. Csak bekeseredtem és minden nap szenvedés felkelni. Rengeteget alszok, egyre többet, és most már értem miért. Nem, hogy motivációm, kedvem, nincs élni. Minden nap ugyanolyan. Felkelek, gépezek, főzök, takarítok, gépezek, alszok.  Nincs senki akire gondolni tudnék, akiről álmodoznék.. Akibe beleszeretnék. Milyen érzés?  Nem tudom felidézni. Nem tudom. És ez így nagyon rossz. Annyira üres vagyok. Régen annyira kívántam, hogy ne tudjak érezni, de most már értem, hogy ez miért nem jó.  Nem tudok várakozással a holnapra tekinteni, mert nem látom a változás benne. Ennél még...
További információk

Hétvégi gondolatok

A séta  Ahogy felnövünk rengeteget változunk. Kívül is és belül is. Ugyanakkor ami könnyen el tudja kerülni a figyelmünket, hogy a környezetünk is változik, még ha nem is olyan léptékben. Különösen akkor vesszük észre nehezen a változást, ha a szemünk előtt megy végbe mert lassan történik és megszokjuk mire feltűnő lehetne. Viszont ha egy olyan helyen megy végbe a változás amit csak időnként lát az ember akkor hirtelen soknak tűnhet. Apámat voltam látogatni a hétvégén és elgémberedett a lábam így elmentem sétálni. Lementem a mellékutcán amit kiskoromban nyaranta rengetegszer megtettem. Az utca végén van egy nagy tér pár mászókával, hintával és egy két rozoga mókuskerékkel. Az első furcsaság számomra az volt hogy milyen nevetségesen rövid idő alatt leértem. Kiskoromba kész kirándulásnak számított az út, most meg 1-2 perc alatt lent is voltam. A másik ami már számomra sem újdonság, de még nem sikerült megszokni, hogy le van aszfaltozva. Régen földút volt. Nem számít. Lecaplattam é...
További információk