A hunter's note

Tegnap volt hivatalosan is életem legeslegfosabb szülinapja. Persze ugyanolyan szar kedvvel keltem fel mint az elmúlt pár hétben állandóan, aztán mentem is fel a városba. Zenét hallgattam, eredetileg mp3on akartam de még nem cseréltem le rajta a zenéket ezért maradtam a  telónál. Nem láttam itthon az esernyőm így kabátban mentem fel. Persze geci meleg volt így levettem. Az mp3am bent volt a belső zsebemben. Elintéztem a dolgom, nézem nincs meg a kütyü.. Kurvajó elhagytam. Még mászkáltam egy kicsit aztán hazajöttem, estig valahogy eltengődtem, kaptam vacsira pizzát meg telezabáltam magam édességgel. Este annyira szar volt már a kedvem, hogy egy kis önpusztítással tudtam csak lecsillapodni. Hát így telt. Lassan lehet feladok mindent a gecibe..

A séta  Ahogy felnövünk rengeteget változunk. Kívül is és belül is. Ugyanakkor ami könnyen el tudja kerülni a figyelmünket, hogy a környezetünk is változik, még ha nem is olyan léptékben. Különösen akkor vesszük észre nehezen a változást, ha a szemünk előtt megy végbe mert lassan történik és megszokjuk mire feltűnő lehetne. Viszont ha egy olyan helyen megy végbe a változás amit csak időnként lát az ember akkor hirtelen soknak tűnhet. Apámat voltam látogatni a hétvégén és elgémberedett a lábam így elmentem sétálni. Lementem a mellékutcán amit kiskoromban nyaranta rengetegszer megtettem. Az utca végén van egy nagy tér pár mászókával, hintával és egy két rozoga mókuskerékkel. Az első furcsaság számomra az volt hogy milyen nevetségesen rövid idő alatt leértem. Kiskoromba kész kirándulásnak számított az út, most meg 1-2 perc alatt lent is voltam. A másik ami már számomra sem újdonság, de még nem sikerült megszokni, hogy le van aszfaltozva. Régen földút volt. Nem számít. Lecaplattam é...