Szenvedős

Hát megint ez van. Elvesztem. Megragadtam egy helyben és nem tudom mit tegyek. Motiváció az nincs. Mondjuk járok önismeretre, hogy hátha sikerül velük egy kicsit összeszednem magam, de ez nem egy rövid folyamat. Most egy két dolog ami történt velem:

Szakítottunk Rékával. Nem bánom. Ilyen az élet és alapvetően nem jósoltam túl nagy jövőt ennek a kapcsolatnak. Most már amiatt sem aggódok, hogy vele mi lesz, megoldja/túlteszi rajtam magát. Lehet nincs is hozzám illő ember a világon.

Le lett vágva a hajam. Jön a tavasz és nem szeretem ilyenkor a hosszú hajat. Lina jó munkát végzett, nekem is meg mindenki másnak is tetszik. Kényelmesebb is így.

Jobban alszok, mint eddig. Legalábbis fizikailag. Minőségileg változatlanul szar. Elég zavaró álmaim vannak amikkel nem tudok mit kezdeni. Van egy állandó visszatérő szereplő bennük a múltamból és nem igazán örülök neki. Ha napközben gondolok rá, már már nehéz felidézni milyen is volt -annak ellenére, hogy tudom hogy néz ki és bármikor megtudom nézni a képeit- és igazából nem nagyon szokott eszembe jutni sem, de majdnem minden nap vagy kétnaponta álmodok róla. Tudat alatt vágyakozom? Nem tudom. Remélem elmúlik

Lefogytam. Kevesebbet eszek és ritkábban is. A hasam kisebb már mint volt. A plazmásoknál lemérettem magam, elméletileg még mindig jó súlyban vagyok, amikor legutóbb lemértek 91 kiló (???) voltam, most meg 89, bár nehézkesen tudom elhinni. Elég rossz az étvágyam.

Elindultam az önpusztítás lassú, de biztos útján.
Már nem igazán érdekel mi lesz velem.

Világgá akarok menni, mindent hátrahagyni. Nem tudok semmi konkrétat elképzelni a jövőmről.
Megint visszasüllyedtem a múltba, állandóan csak azokon rágódok, hogy mi mindent kellett volna másképp csinálni. Nem vagyok túl bizakodó, lehet meg fogok bolondulni.

Csak lenne már vége mindennek...

Gábor

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy új korszak kezdete

Üdv! A nevem Gábor és itt a html kódok közt elrejtve fogom ecsetelni a mindennapjaim mindig amikor úgy érzem hogy van mit megosztanom a világgal. Eddig volt két blogom, de mindig amikor úgy érzem nagy változás történt az életemben akkor ideje újat kezdenem és most jutottam el egy olyan ponthoz. Az időzítés is teljesen megfelelő ugyanis pont újév van, de a változás nem ez, az új év csak egy cím, nem jelent semmit. Ami újra írásra késztetett az a múzsám, szerelmem felbukkanása életemben. Már jó ideje ismertük egymást, de az elmúlt időben közelebb kerültünk egymáshoz, és végre tudtunk találkozni személyesen is aminek következménye az lett, hogy egymás karjaiban léptünk át 2015-be és ez jó. Nagyon boldog vagyok, hogy egy sötét és komor év után így kezdhetek egy újba. Pozitívan tekintek magam elé, és végre úgy érzem, hogy sikerülni fognak a dolgaim.   A legfőbb tervem: Munka találása Amint az megvan akkor már sokkal jobb és könnyebb lesz a tervezés és egyben akkor már a véghezvivés is...
További információk

Már nem tudom

Kép
Milyen érzés szeretni? Elfelejtettem. Fiatalabb koromban léptem-nyomon úgy éreztem, hogy szerelmes vagyok. Mindig volt aki tetszett nekem, mindig álmodoztam egy-egy bizonyos lányról. Amikor álmodoztam akkor mindig elképzeltem, hogy milyen lenne ha leélném vele az életem. Mindig vágyakoztam, de jó volt, mert nem voltam üres. Éltem. De most.. Elfejetettem milyen szeretni. Milyen vágyni valamire. Csak bekeseredtem és minden nap szenvedés felkelni. Rengeteget alszok, egyre többet, és most már értem miért. Nem, hogy motivációm, kedvem, nincs élni. Minden nap ugyanolyan. Felkelek, gépezek, főzök, takarítok, gépezek, alszok.  Nincs senki akire gondolni tudnék, akiről álmodoznék.. Akibe beleszeretnék. Milyen érzés?  Nem tudom felidézni. Nem tudom. És ez így nagyon rossz. Annyira üres vagyok. Régen annyira kívántam, hogy ne tudjak érezni, de most már értem, hogy ez miért nem jó.  Nem tudok várakozással a holnapra tekinteni, mert nem látom a változás benne. Ennél még...
További információk

Hétvégi gondolatok

A séta  Ahogy felnövünk rengeteget változunk. Kívül is és belül is. Ugyanakkor ami könnyen el tudja kerülni a figyelmünket, hogy a környezetünk is változik, még ha nem is olyan léptékben. Különösen akkor vesszük észre nehezen a változást, ha a szemünk előtt megy végbe mert lassan történik és megszokjuk mire feltűnő lehetne. Viszont ha egy olyan helyen megy végbe a változás amit csak időnként lát az ember akkor hirtelen soknak tűnhet. Apámat voltam látogatni a hétvégén és elgémberedett a lábam így elmentem sétálni. Lementem a mellékutcán amit kiskoromban nyaranta rengetegszer megtettem. Az utca végén van egy nagy tér pár mászókával, hintával és egy két rozoga mókuskerékkel. Az első furcsaság számomra az volt hogy milyen nevetségesen rövid idő alatt leértem. Kiskoromba kész kirándulásnak számított az út, most meg 1-2 perc alatt lent is voltam. A másik ami már számomra sem újdonság, de még nem sikerült megszokni, hogy le van aszfaltozva. Régen földút volt. Nem számít. Lecaplattam é...
További információk