Ha ha ha - Avagy az arcom amikor az élet leönti a torkodon a keserű gyógyszert

Hiszen miért lenne most másképp?

Amikor azt hittem, hogy rendeződik az életem és -kapaszkodj meg, merész leszek, kimondom- boldog vagyok, akkor az élet letörli a könnycseppet a szeme sarkából , vesz egy nagy levegőt, hogy lenyugodjon a nagy kacarászásból és szépen leül a sámlira. Előveszi a 47-es acélbetétes bakancsát, szépen lassan felhúzza, beköti, időről időre felpillant, hogy a naiv hülye gyerek még mindig a rózsaszín felhőket nézegeti és ábrándokat kerget-e, majd felkel. Sóhajt egy nagyot és megcsóválja a fejét. -Hiszen ez nekem jobban fog fájni, mint neki, és meg kell mutatnom, hogy nem úgy vannak a dolgok, hátha most végre tanul belőle.- Miután apró eszmefuttatása lement elkezd kocogni. Majd gyorsul. Már fut. Óóó szinte szállva rohan, és amint elég közel van elrugaszkodik a földről és PÁROS LÁBBAL úgy pofán rúg, hogy repülök vagy másfél métert, betörik az orrom és fél kiló földet köpködök majd ki a számból amint észhez tértem a sokkból. Felülök. Dühös vagyok. Élet csak áll előttem és szánakozva néz le rám. Megcsóválja újra a fejét, összeborzolja a hajam és elsétál. Én meg csak ülök és nézek, hogy ez most mégis mi a jó büdös franc volt? Véres és nyálas cuccban kiköpöm az éppen kivert fogam, előveszek egy zsebkendőt, hogy összefogjam vele a vérző orrom, majd felkelek. Leporolom magam, és a gondolataimba merülve elsétálok a helyszínről.
Majd összeszedem magam, mint mindig. Hiszem eddig is túléltem..

Gábor

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy új korszak kezdete

Üdv! A nevem Gábor és itt a html kódok közt elrejtve fogom ecsetelni a mindennapjaim mindig amikor úgy érzem hogy van mit megosztanom a világgal. Eddig volt két blogom, de mindig amikor úgy érzem nagy változás történt az életemben akkor ideje újat kezdenem és most jutottam el egy olyan ponthoz. Az időzítés is teljesen megfelelő ugyanis pont újév van, de a változás nem ez, az új év csak egy cím, nem jelent semmit. Ami újra írásra késztetett az a múzsám, szerelmem felbukkanása életemben. Már jó ideje ismertük egymást, de az elmúlt időben közelebb kerültünk egymáshoz, és végre tudtunk találkozni személyesen is aminek következménye az lett, hogy egymás karjaiban léptünk át 2015-be és ez jó. Nagyon boldog vagyok, hogy egy sötét és komor év után így kezdhetek egy újba. Pozitívan tekintek magam elé, és végre úgy érzem, hogy sikerülni fognak a dolgaim.   A legfőbb tervem: Munka találása Amint az megvan akkor már sokkal jobb és könnyebb lesz a tervezés és egyben akkor már a véghezvivés is...
További információk

Már nem tudom

Kép
Milyen érzés szeretni? Elfelejtettem. Fiatalabb koromban léptem-nyomon úgy éreztem, hogy szerelmes vagyok. Mindig volt aki tetszett nekem, mindig álmodoztam egy-egy bizonyos lányról. Amikor álmodoztam akkor mindig elképzeltem, hogy milyen lenne ha leélném vele az életem. Mindig vágyakoztam, de jó volt, mert nem voltam üres. Éltem. De most.. Elfejetettem milyen szeretni. Milyen vágyni valamire. Csak bekeseredtem és minden nap szenvedés felkelni. Rengeteget alszok, egyre többet, és most már értem miért. Nem, hogy motivációm, kedvem, nincs élni. Minden nap ugyanolyan. Felkelek, gépezek, főzök, takarítok, gépezek, alszok.  Nincs senki akire gondolni tudnék, akiről álmodoznék.. Akibe beleszeretnék. Milyen érzés?  Nem tudom felidézni. Nem tudom. És ez így nagyon rossz. Annyira üres vagyok. Régen annyira kívántam, hogy ne tudjak érezni, de most már értem, hogy ez miért nem jó.  Nem tudok várakozással a holnapra tekinteni, mert nem látom a változás benne. Ennél még...
További információk

Hétvégi gondolatok

A séta  Ahogy felnövünk rengeteget változunk. Kívül is és belül is. Ugyanakkor ami könnyen el tudja kerülni a figyelmünket, hogy a környezetünk is változik, még ha nem is olyan léptékben. Különösen akkor vesszük észre nehezen a változást, ha a szemünk előtt megy végbe mert lassan történik és megszokjuk mire feltűnő lehetne. Viszont ha egy olyan helyen megy végbe a változás amit csak időnként lát az ember akkor hirtelen soknak tűnhet. Apámat voltam látogatni a hétvégén és elgémberedett a lábam így elmentem sétálni. Lementem a mellékutcán amit kiskoromban nyaranta rengetegszer megtettem. Az utca végén van egy nagy tér pár mászókával, hintával és egy két rozoga mókuskerékkel. Az első furcsaság számomra az volt hogy milyen nevetségesen rövid idő alatt leértem. Kiskoromba kész kirándulásnak számított az út, most meg 1-2 perc alatt lent is voltam. A másik ami már számomra sem újdonság, de még nem sikerült megszokni, hogy le van aszfaltozva. Régen földút volt. Nem számít. Lecaplattam é...
További információk